A Hapkido gyökerei A következõkben a Hapkido történetének egy-két fontosabb eseményét szeretném ismertetni. Mielõtt azonban ehhez hozzákezdenék, el kell mondanom szempontjaimat. Jelen rövid sorozat nem fog foglalkozni a hapkido történetének azon eseményeivel, amelyek a taekwondo történetével közösek. Ezen eseményekrõl magyar és angol nyelven is számos, könnyen hozzáférhetõ forrás áll rendelkezésünkre. (Amelyeket felhasználtam a sorozat végén természetesen meg fogom jelölni) Csak érintõlegesen beszélhetek a hapkido kialakulásának vallási hátterérõl, bár azzal szorosan összefonódva jött létre ez -és szinte minden más- harcmûvészet is, ez azonban a tájékoztató jelleg veszne el, és filozófiai értekezéssé alakulna az irományom. Így három alapvetõ fontosságú témát emeltem ki a koreai harcmûvészetek szövevényes, több ezer évre visszanyúló, és egyébek mellett a Hapkidoban is kiteljesedõ történetébõl.
I. A Hapkido gyökerei
Általában véve elmondható, hogy a Hapkido
sajátos ötvözete a koreai és japán harcmûvészeti
kultúrának. Forrásaként az aiki-jujutsu nevû
japán harci rendszert, Choi Yung Sul "alapítót",
Choi mester elsõ tanítványait, és fõképpen
ezen utóbbi tényezõ révén közvetve
a tradícionális koreai harcmûvészeteket kell
megemlítenünk. A lehetõséget arra, hogy ez a
sajátosan koreai, mégis részben japán alapokon
álló harcmûvészet létrejöjjön,
a Korea és Japán közötti állandó,
szoros kulturális kapcsolat teremtette meg. A kapcsolat régi
voltának igazolására elég megemlítenünk
a buddhizmus terjedését, amely a VI. században koreai
közvetítéssel jutott el Japánba, és vált
a sintoizmussal összefonódva Japán legelterjedtebb
vallásává. Ezen csoportok közül a néhány fontosabb:
Döntõ befolyással bírtak ezek a harcmûvészet-technikai csoportok a hapkidora. Ezekbõl a harcmûvészetekbõl ered ugyanis a Kwan Jul Ki Bup (ízületek csavarása, dobások, leszorítások, fojtások), Dang Shin Ki Bup (ütések, csapások, rugások), valamint Moo Ki Sool (fegyverek) technikáinak jelentõs része. Meg kell említenünk még -a taekwondo történetébõl már jól ismert- Hwarang harcosok(2) köré szövõdött legendákat, valamint a buddhizmus hatása folytán kialakult speciális szellemi hátteret(3) is, amely minden más harcmûvészettõl megkülönbözteti a hapkidot. A Hapkido erkölcsisége négy elv körül szervezõdik:
A következõ rész témája a hapkidot ért japán hatásoknak, azaz pontosabban az aiki-jujutsunak, és annak közvetítõjének, Choi Yung Sul-nak élettörténete lesz. 1.
kb. "lágy mûvészet", a koreai "sool"
szó jelentése megegyezik a japán "do"-éval
|
||||||||
II. Aikijujutsu és Choi Yung Sul Sorozatom elõzõ részében a hapkido eredetét próbáltam meg röviden ismertetni. Láthatóvá vált, hogy a hapkido technikáinak és elméletének egyik fõ forrása Japánban található. Itt alakult ki a daito ryu aiki-jujutsu nevû harcmûvészeti irányzat, amely a hapkido egyik központi személyiségének, a sokak által alapítóként tisztelt Choi Yung Sul-nak közvetítésével jutott el Koreába. Ebben a részben azzal fogok foglalkozni, hogy milyen irányzat volt az aiki-jujutsu, hogyan alakult ki, és hogyan került vele kapcsolatba Choi Yung Sul. Az õsi japán harcmûvészet, amelyet Yawarának neveztek Kr. u. 500 körül alakulhatott ki. Vélhetõen számos hatás érte a környezõ országokból (Kína, Korea), amikorra a legenda szerint Teijun herceg kialakította belõle az aiki-jujutsu nevû rendszert. Az harcmûvészeti tudás évszázadokon át apáról fiúra szállt. A X. század második felében Shinra Saburo Minimoto Yoshimitsu (1045-1127) fejlesztette ki belõle a Daito Ryu Aiki-Jujutsu nevû irányzatot. Az irányzat családi vonalon öröklõdött tovább egészen Takeda Sokaku (1859-1943) mesterig, aki Choi Yung Sul tanítója volt. Erre az idõre a stílus komplex harci rendszerré fejlõdött, amely ízületi feszítéseket, dobásokat, fojtásokat és ütéseket tartalmazott. Olyan önvédelmi módszerré alakult, amely az ellenfél erejét elvezetve bírja le a támadót, így nõk és gyermekek is sikerrel alkalmazhatják.
Jelentõs változást hozott Korea életében
az 1910-es Japán megszállás. Az ország lakosai
nyomorban éltek, a harcmûvészeteket betiltották,
a koreai nép alsóbbrendû lett saját országában
és Japánban egyaránt. Choi Yung Sul (1904-1986) szülei
is vélhetõen a szegénység miatt kényszerültek
arra, hogy fiukat nyolcéves korában egy Koreából
éppen hazainduló japán üzletembernek örökbe
adják. Az üzletember és felesége azonban Japánba
érve már nem kívánta gondját viselni
a fiúnak és egyszerûen az utcán hagyta. A rendõrség
talált rá a kis Choi-ra. Egy buddhista kolostorba helyezték
el, ahol a szerzetesek rövid ideig gondját viselték.
Choi Yung Sul saját elmondása szerint a kolostor falain
számos harci jelenet volt látható, amelyek õt
lenyûgözték. Így amikor a fiú gondját
viselõ szerzetes egyszer megkérdezte, hogy mi akar lenni,
ha felnõ, habozás nélkül az egyik ilyen képre
mutatott. A szerzetes közeli barátságban állt
Takeda Sokakuval, így el tudta érni, hogy Choi hozzá,
az õ házába kerüljön. Nehéz megállapítani,
hogy milyen pozíciót töltött be ebben a házban
Choi Yung Sul, akkori japán nevén Asao Yosida(1) . Saját
elmondása szerint bentlakó tanítványként,
késõbb pedig Takeda mester helyetteseként, azaz elsõ
tanítványként dolgozott és tanult. Valószínû
azonban, hogy származása miatt kezdetben inkább csak
a kisegítõ személyzethez tartozott, és késõbb
sem vállalhatott nyíltan szerepet az oktatásban,
kizárólag Takeda neve mögé bújva. Hatalmas
volt a társadalmi elismertségbeli különbség
a mester és a tanítvány között! Takeda
egy õsi szamuráj-család leszármazottja, míg
Choi egy megtûrt, rabszolgasorba taszított nép fia
volt. Choi burkoltabb, álcázottabb mûködését
látszik alátámasztani az a tény is, hogy neve
nem szerepel az iskola tanulóiról vezetett nyilvántartásban.
1. Choi elmondása szerint ezt a nevet maga Takeda adta neki. Ebben
az idõben ugyanis a koreai származásúak csak
felvett japán nevet viselhettek. |
||||||||
III. A Hapkido név eredete A korábbi két részben a hapkido eredetével, illetve az alapító, Choi Yung Sul életével foglalkoztunk, egészen addig az idõpontig, amikor Choi Yung Sul visszatért Koreába. Az ezután következõ eseményekrõl mai napig vita folyik. Ki volt a hapkido alapítója? Ki nevezte el a stílust hapkidonak? Ezek máig nyitott kérdések, eldöntésükre én sem vállalkozhatom. Az alábbiakban a legvalószínûbb verziót fogom ismertetni, röviden kitérve az ellentétes véleményekre. Ez a történet elsõsorban szemtanúk állításán és riportokon alapul. Choi Yung Sul 1945-ben érkezett vissza Koreába. Sajnálatos módon az út folyamán elvesztette a poggyászát és az összes iratát, köztük azt a diplomát, amelyet Takeda mestertõl kapott. Hazatértve igen rossz anyagi helyzetbe jutott, és utcai kenyérárusként dolgozott. Egy alkalommal, amikor gabonáért állt sorba, verekedés tört ki, amelyben meg kellett védenie magát. Choi Yung Sul könnyedén védte meg magát több támadóval szemben is. A gabonát árusító vállalat akkori igazgatója, Suh Bok-Sub -aki maga is 1. danos judos volt- felfigyelt a gyõztes szokatlan küzdõállására. Megismerkedett Choi-al, majd megkérte, hogy oktassa õt. Edzõtermet biztosított Choi Yung Sul-nak -itt kezdõdött Choi harcmûvészet-oktatói karierrje. Choi -kisebb módosításokkal- gyakorlatilag azt oktatta, amit Takeda mestertõl tanult. Kezdetben a stílust yawarának nevezte. 1954-ben Suh Bok-Suh javaslatára a nevet Yoo Kwon Sul-ra változtatta, amely arra utal, hogy ütéseket és rúgásokat is használtak. Suh mellett Choi Yung Sul egyéb, késõbb jelentõs harcmûvésszé vált tanítványokat is oktatott, többek között Kang Moon-Jin-t, Kim Jung-Yoon-t, Kim Moo-Hong-ot, Hwang-Kee-t, Suh In-Hyuk-ot, Dr. Lee Joo-Bang-ot, és talán a legjelentõsebbet: Ji Han Jae-t.
Ji Han Jae 1936-ban született és 13 éves korától
18 éves koráig tanult Choi Yung Sulnál. Ezután
egy Taoista Lee nevû személynél a hosszú bot
(jang bong), a rövid bot (dan bong), a koreai taek-kyun rugótechnika,
valamint a meditáció gyakorlásában mélyedt
el. Ugyanekkor egy Ji Han Jae által csak "nagyi"-nak
("grandma") nevezett szerzetesnõtõl spirituális
energia használatával kapcsolatos ismereteket sajátított
el. A '60-as évek elején Ji Han Jae ráébredt, hogy a japán aikido írásjegyei azonosak a hapkido írásjegyeivel. Ennek hatására átkeresztelte a stílust "kido"-ra. 1963-ban megalakult a Korea Kido Association, amelynek joga volt felülvizsgálni és meghatározni Koreában a harcmûvészet oktatását, a fekete öv megszerzésének feltételeit stb. A szervezet elsõ elnöke Choi Yung Sul volt, és Ji Han Jae is fontos szerepet játszott benne. 1965-ban -feltehetõen egy munkatársa iránti ellenérzése miatt- Ji Han Jae elhagyta a Korea Kido Associationt, és megalapította a Korea Hapkido Associationt. Ez utóbbi szövetség hamarosan virágzásnak indult. Emellett két másik szervezet vált jelentõssé: Korea Hapki Association, és a Korean Hapkido Association. Ez a három szervezet 1973-ban egyesült Republic of Korea Hapkido Association néven. 1984-ben Ji Han Jae az Egyesült Államokba költözött, és megalapította a Sin Moo Hapkido-t. Ugyanebben az évben Moo-Woong Kim megalapította az International Hapkido Federation-t. Se-Lim Oh nagymester pedig, aki a Republic of Korea Hapkido Association elnöke volt, átnevezte szervezetét Korea Hapkido Association-re. Ma három igazán fontos hapkido szervezet létezik Koreában: a Korea Kido Association (elnök: In-Sun Seo), a Korea Hapkido Association (elnök: Se-Lim Oh), és az International Hapki Federation (elnök: Moo-Woong Kim). A hapkidonak jelenleg számos, a világ legkülönbözõbb részein tevékenykedõ nagymestere van, akik egyes technika-csoportokat elõnyben részesítenek, illetve új technikákat fejlesztenek ki - vesznek fel az általuk oktatottak közé. Ezáltal a hapkido fejlõdik, és amennyiben rendszere továbbra is egységes marad ez a sokféleség a mesterek és tanítványok javára válik. Nincs értelme tehát arról vitatkozni, hogy melyik mester nevezte el a hapkidonak az irányzatot, illetve ki volt alapítója. Fontosabb az, hogy egy nekünk tetszõ mester irányítása alatt szorgalmasan gyakoroljunk, és megpróbáljuk elsajátítani a hapkidoban rendszerezett hatalmas tudásanyagot.
Írta: Dr Hódosi Miklós 2.Dan Hapkido, 2.Dan Taekwondo. |
||||||||
Dunaharaszti
DH Mudo Sportegyesület, olimpiai WT Taekwondo, Tradicionális
koreai Hapkido, harcmûvészet és önvédelem,
Teljesítménytúrázás |