A Hapkido gyökerei

A következõkben a Hapkido történetének egy-két fontosabb eseményét szeretném ismertetni. Mielõtt azonban ehhez hozzákezdenék, el kell mondanom szempontjaimat. Jelen rövid sorozat nem fog foglalkozni a hapkido történetének azon eseményeivel, amelyek a taekwondo történetével közösek. Ezen eseményekrõl magyar és angol nyelven is számos, könnyen hozzáférhetõ forrás áll rendelkezésünkre. (Amelyeket felhasználtam a sorozat végén természetesen meg fogom jelölni) Csak érintõlegesen beszélhetek a hapkido kialakulásának vallási hátterérõl, bár azzal szorosan összefonódva jött létre ez -és szinte minden más- harcmûvészet is, ez azonban a tájékoztató jelleg veszne el, és filozófiai értekezéssé alakulna az irományom. Így három alapvetõ fontosságú témát emeltem ki a koreai harcmûvészetek szövevényes, több ezer évre visszanyúló, és egyébek mellett a Hapkidoban is kiteljesedõ történetébõl.

I. A Hapkido gyökerei
II. Aikijujitsu és Choi Yung Sul
III. A "Hapkido" név eredete

Általában véve elmondható, hogy a Hapkido sajátos ötvözete a koreai és japán harcmûvészeti kultúrának. Forrásaként az aiki-jujutsu nevû japán harci rendszert, Choi Yung Sul "alapítót", Choi mester elsõ tanítványait, és fõképpen ezen utóbbi tényezõ révén közvetve a tradícionális koreai harcmûvészeteket kell megemlítenünk. A lehetõséget arra, hogy ez a sajátosan koreai, mégis részben japán alapokon álló harcmûvészet létrejöjjön, a Korea és Japán közötti állandó, szoros kulturális kapcsolat teremtette meg. A kapcsolat régi voltának igazolására elég megemlítenünk a buddhizmus terjedését, amely a VI. században koreai közvetítéssel jutott el Japánba, és vált a sintoizmussal összefonódva Japán legelterjedtebb vallásává.
Megemlékeznek a történetírók egy Paekche földjérõl -a mai Korea területén fekvõ õsi királyságból- származó hercegrõl is, aki politikai ellenségei elõl Japánba menekült, majd visszatértekor egy körkörös mozgásra, és az ellenség erejét felhasználó technikákra épülõ harcmûvészetet, a Yu Sool(1)-t hozta magával. Egyes szerzõk szerint ez volt az -a XII. században még igen népszerû- harci mûvészet, amelyet késõbb már Soo Bak-Gi, illetve Taek Kyon néven is ismertek, és amely késõbb a Taekwondora is lényeges befolyást gyakorolt.
A japán-koreai kapcsolat tragikusan szorossá vált 1910-ben, amikor Japán megszállta Koreát. Ennek az eseménynek a Hapkido szempontjából is kiemelkedõ jelentõsége volt. Ekkor jutott el -kisgyermekként, igen kalandos körülmények között- Choi Yong Sul, a hapkido megalapítója Japánba, ahol megismerkedhetett a Daito Ryu Aiki-jujutsuval. Ez lett ugyanis az a japán harcmûvészet, amelynek alapjaira az Alapító a Hapkidot felépítette.
Meg kell azonban vizsgálnunk azt is, hogy a japán aiki-jujutsu mellett milyen koreai hatások érték a Hapkidot, azaz egyáltalán miért mondhatjuk azt, hogy a Hapkido koreai -és nem japán- harcmûvészet? A koreai félsziget korai történetét a Kínával való háborúk sorozata jellemezte. Ennek eredményeként kovácsolódtak egységessé a koreai nép egyes törzsei, és ennek az eredménye volt a harcmûvészet kialakulása is. A koreai harcosok ellesték a fejlett technikával rendelkezõ kínaiaktól "trükkjeiket" és azt saját ízlésük szerint finomítva egyedi harci kultúrát alakítottak ki. A három királyság korában (Kr.e. 18-Kr. u. 668) a harcmûvészet nem alkotott egyetlen komplex harci rendszert. Az alkalmazandó technikákat harci eszköz szerint csoportosították.

Ezen csoportok közül a néhány fontosabb:

Su Bak (öklözés)
Tae Kyun (rúgás)
Kag Ju (dobás)
Kung Sa (íjászat)
Ki Ma Sa Bop (lovas íjászat)
Tam Gom Sul (rövid kés)
Kom Sul Bop (kard)
Su Yong Bop (vizi harc)

Döntõ befolyással bírtak ezek a harcmûvészet-technikai csoportok a hapkidora. Ezekbõl a harcmûvészetekbõl ered ugyanis a Kwan Jul Ki Bup (ízületek csavarása, dobások, leszorítások, fojtások), Dang Shin Ki Bup (ütések, csapások, rugások), valamint Moo Ki Sool (fegyverek) technikáinak jelentõs része. Meg kell említenünk még -a taekwondo történetébõl már jól ismert- Hwarang harcosok(2) köré szövõdött legendákat, valamint a buddhizmus hatása folytán kialakult speciális szellemi hátteret(3) is, amely minden más harcmûvészettõl megkülönbözteti a hapkidot.

A Hapkido erkölcsisége négy elv körül szervezõdik:

- Becsületesség és Lelkiismeretesség
- Hüség a szülõk és a haza iránt
- Bátorság a csatában
- A család és a társadalom védelme

Ezen elvek betartása igen elmélyült életet és nagyfokú önismeretet kíván, és végsõ soron nem csupán ahhoz vezethet, hogy az egyén a saját útját megleli, hanem egyben ahhoz is, hogy a társadalomban hasznos szerepet tölthet be.
Az évezredek folyamán kialakult komplex világlátás, de természetesen a buddhizmus hatása is felfedezhetõ a hapkido filozófiáját összesûrítõ három szervezõ elvben.

• Yu (Víz) elv. A víz nem kerül konfliktusba, körülöleli az útjában lévõ tárgyakat, mégsem veszíti el lényegét. Meg kell tanulnunk úgy alkalmazkodni, ahogyan a víz teszi, hogy túljussunk az életünk folyamán elénk kerülõ akadályokon. Alkalmazkodása ellenére folyamatosan nyomást gyakorol az útjában álló tárgyakra, nem vonul vissza onnan, ahová már egyszer eljutott. Mivel kitartó, és átható erõvel rendelkezik elõbb-utóbb biztosan eléri a célját. Mozgása az energia áramlásának tökéletes példája, maga az energiát elpocsékoló felerõsödések, az ellenfelet magabiztossá tevõ ideiglenes elgyengülések, a céltalan kitérõk nélküli, de a reálitásokkal számoló egyenes szándék.
• Won (Kör) elv. A kör számos dolgot szimbolizál: a teljességet, az eredendõ tökéletességet, az egységet, a végtelent, az örökkévalóságot, a beteljesedést, az univerzum folyamatainak ciklusosságát. Jelképezi emellett a harcmûvész fejlõdését is, mivel ahogy a harcmûvészetet gyakorló egyre közelebb kerül a fekete övhöz, tudatára ébred annak, hogy ahhoz a helyhez jut egyre közelebb, ahonnan elindult, így zárva be a gyakorlás körét. Ahogy továbbfejlõdik egy új kört kezd rajzolni, amelyben már a korábban megszerzett tudása is segíti. Az újabb és újabb körök így egyre kisebbek lesznek, tehát a harcmûvész fejlõdése spirális szerkezetû: felfelé, és nem elõre halad.
• Hwa (Harmónia) elv. A Hapkido gyakorlása folyamán a test, a szellem és a gyakorlandó technika egyszerre kell, hogy jelen legyen. Ezen három tényezõ harmóniája létfontosságú. Ahogyan a gyakorló önmagában kifejleszti a harmóniát, képes lesz harmonikusan együtt létezni az ellenfelével is. Ennek segítségével tanulja meg, hogy hogyan lehet egy helyzetet harmonikussá alakítani. Végül pedig harmóniát tud teremteni önmaga, az ellenfél és az adott szituáció között.
A harmónia fogalmán belül meg kell ismernünk az elme kiüresítésének és a teljes tudatosságnak a koncepcióját. Az elõbbi -zen buddhizmusból származó fogalom- azt jelenti, hogy gyakorló a légzésére figyelve hagyja, hogy a gondolatok kavargása lecsillapodjon és csökkenjen az érzelmek befolyásoló hatása. Ezzel ellazult, nyugodt, mégis intuitíve érzékeny állapotba jut. Ez az állapot egy harci helyzetben lehetõvé teszi, hogy az ellenfelek támadásait megérezve, reflexszerûen válaszoljunk a támadásra, anélkül, hogy a cselekedetünk tudatosításával idõt vesztenénk. Ezen állapot kiérlelése természetesen rengeteg meditációt és magas szintû technikai tudást feltételez.
A teljes tudatosság az elme nyugodt, intuícióra hajlamos állapotát jelenti, amelyet nyugaton gyakran a hatodik érzékként is említenek. Egyszerûen összefoglalva ez annyit jelent, hogy az egyén paranormális tudatossággal és érzékeléssel közelíti meg az eseményeket. Példával megvilágítva: a teljes tudatosság alkalmazásával elõidézhetõ olyan állapot, amelyben az elme az eseményeket lelassítva éli meg, noha azok mások megélésében gyorsan történnek. Ez lehetõséget biztosít arra, hogy több idõ álljon rendelkezésre a helyes reakció kiválasztására.

A következõ rész témája a hapkidot ért japán hatásoknak, azaz pontosabban az aiki-jujutsunak, és annak közvetítõjének, Choi Yung Sul-nak élettörténete lesz.

1. kb. "lágy mûvészet", a koreai "sool" szó jelentése megegyezik a japán "do"-éval
2. Chinhung, a VI. században Korea jelentõs részén elterülõ Silla nevû ország királya állította fel a nemes ifjakból álló, harcmûvészetileg és szellemileg is igen képzett, és a mondák szerint legendás tetteket végrehajtó harcosok csapatát.
3. Szemben például a közös aiki-jujutsus alapokkal, de más szellemi háttérrel bíró aikidoval. Az aikido etikettje elsõsorban sintoista szertartási kultúrára alapoz. Szellemi háttere is a sinton alapul. Tudni kell azonban, hogy Japánban a sinto és a buddhizmus összefonódása miatt a sinto szertartások - a sinto egyes jellegzetességeinek megtartása mellett- buddhista filozófiai tartalommal töltõdtek fel.

II. Aikijujutsu és Choi Yung Sul

Sorozatom elõzõ részében a hapkido eredetét próbáltam meg röviden ismertetni. Láthatóvá vált, hogy a hapkido technikáinak és elméletének egyik fõ forrása Japánban található. Itt alakult ki a daito ryu aiki-jujutsu nevû harcmûvészeti irányzat, amely a hapkido egyik központi személyiségének, a sokak által alapítóként tisztelt Choi Yung Sul-nak közvetítésével jutott el Koreába. Ebben a részben azzal fogok foglalkozni, hogy milyen irányzat volt az aiki-jujutsu, hogyan alakult ki, és hogyan került vele kapcsolatba Choi Yung Sul.

Az õsi japán harcmûvészet, amelyet Yawarának neveztek Kr. u. 500 körül alakulhatott ki. Vélhetõen számos hatás érte a környezõ országokból (Kína, Korea), amikorra a legenda szerint Teijun herceg kialakította belõle az aiki-jujutsu nevû rendszert. Az harcmûvészeti tudás évszázadokon át apáról fiúra szállt. A X. század második felében Shinra Saburo Minimoto Yoshimitsu (1045-1127) fejlesztette ki belõle a Daito Ryu Aiki-Jujutsu nevû irányzatot. Az irányzat családi vonalon öröklõdött tovább egészen Takeda Sokaku (1859-1943) mesterig, aki Choi Yung Sul tanítója volt. Erre az idõre a stílus komplex harci rendszerré fejlõdött, amely ízületi feszítéseket, dobásokat, fojtásokat és ütéseket tartalmazott. Olyan önvédelmi módszerré alakult, amely az ellenfél erejét elvezetve bírja le a támadót, így nõk és gyermekek is sikerrel alkalmazhatják.

Jelentõs változást hozott Korea életében az 1910-es Japán megszállás. Az ország lakosai nyomorban éltek, a harcmûvészeteket betiltották, a koreai nép alsóbbrendû lett saját országában és Japánban egyaránt. Choi Yung Sul (1904-1986) szülei is vélhetõen a szegénység miatt kényszerültek arra, hogy fiukat nyolcéves korában egy Koreából éppen hazainduló japán üzletembernek örökbe adják. Az üzletember és felesége azonban Japánba érve már nem kívánta gondját viselni a fiúnak és egyszerûen az utcán hagyta. A rendõrség talált rá a kis Choi-ra. Egy buddhista kolostorba helyezték el, ahol a szerzetesek rövid ideig gondját viselték. Choi Yung Sul saját elmondása szerint a kolostor falain számos harci jelenet volt látható, amelyek õt lenyûgözték. Így amikor a fiú gondját viselõ szerzetes egyszer megkérdezte, hogy mi akar lenni, ha felnõ, habozás nélkül az egyik ilyen képre mutatott. A szerzetes közeli barátságban állt Takeda Sokakuval, így el tudta érni, hogy Choi hozzá, az õ házába kerüljön. Nehéz megállapítani, hogy milyen pozíciót töltött be ebben a házban Choi Yung Sul, akkori japán nevén Asao Yosida(1) . Saját elmondása szerint bentlakó tanítványként, késõbb pedig Takeda mester helyetteseként, azaz elsõ tanítványként dolgozott és tanult. Valószínû azonban, hogy származása miatt kezdetben inkább csak a kisegítõ személyzethez tartozott, és késõbb sem vállalhatott nyíltan szerepet az oktatásban, kizárólag Takeda neve mögé bújva. Hatalmas volt a társadalmi elismertségbeli különbség a mester és a tanítvány között! Takeda egy õsi szamuráj-család leszármazottja, míg Choi egy megtûrt, rabszolgasorba taszított nép fia volt. Choi burkoltabb, álcázottabb mûködését látszik alátámasztani az a tény is, hogy neve nem szerepel az iskola tanulóiról vezetett nyilvántartásban.
Choi mester elmondása szerint a II. világháború során mesterével közösen a japán kormánynak dolgoztak. Feladatuk katonaszökevények elfogása és átadása volt. A háború vége felé a japán kormány a vereség elkerülésére tett kétségbeesett erõfeszítésként vezetõ harcmûvészekbõl szervezett gerilla-osztagot. A daito ryu aiki-jujutsu minden mesterét is behívták a feladatra, kivéve Choit és Takeda Sokakut. Ennek oka az volt, hogy kapcsolatait felhasználva Takeda mester saját magát felmentette a szolgálat alól, Choit pedig egy kisebb sebesülésre hivatkozva kórházba küldte. Takeda mester elõrelátása beigazolódott: az egység minden tagja odaveszett a harcok során.
Akármilyen is volt mester és tanítvány viszonya, bizonyos, hogy amikor Takeda halála(2) után Choi visszatért Koreába hatalmas harcmûvészeti tudással rendelkezett. Saját elmondása szerint Takeda halála elõtt tájékoztatta: Choi az egyetlen, aki a daito ryu aiki-jujutsu minden technikáját ismeri. Ez Choi mester szerint 3808 technikát jelent.
Takeda mester halála után Choi Yung Sul és a hapkido életében új szakasz kezdõdött.

A következõ rész témája az lesz, hogy hogyan épült fel Choi Yung Sul aiki-jujutsu tudásának alapjaira az elsõ tanítványok munkájával a hapkido.

1. Choi elmondása szerint ezt a nevet maga Takeda adta neki. Ebben az idõben ugyanis a koreai származásúak csak felvett japán nevet viselhettek.
2. Takeda Sokaku erkölcsi tartására jellemzõ, hogy önként vállalta a halált. Nem akarta megélni a szégyent, hogy hazája a II. világháború vesztese lesz, ezért nem vett táplálékot magához így éhenhalt.

III. A Hapkido név eredete

A korábbi két részben a hapkido eredetével, illetve az alapító, Choi Yung Sul életével foglalkoztunk, egészen addig az idõpontig, amikor Choi Yung Sul visszatért Koreába. Az ezután következõ eseményekrõl mai napig vita folyik. Ki volt a hapkido alapítója? Ki nevezte el a stílust hapkidonak? Ezek máig nyitott kérdések, eldöntésükre én sem vállalkozhatom. Az alábbiakban a legvalószínûbb verziót fogom ismertetni, röviden kitérve az ellentétes véleményekre. Ez a történet elsõsorban szemtanúk állításán és riportokon alapul.

Choi Yung Sul 1945-ben érkezett vissza Koreába. Sajnálatos módon az út folyamán elvesztette a poggyászát és az összes iratát, köztük azt a diplomát, amelyet Takeda mestertõl kapott. Hazatértve igen rossz anyagi helyzetbe jutott, és utcai kenyérárusként dolgozott. Egy alkalommal, amikor gabonáért állt sorba, verekedés tört ki, amelyben meg kellett védenie magát. Choi Yung Sul könnyedén védte meg magát több támadóval szemben is. A gabonát árusító vállalat akkori igazgatója, Suh Bok-Sub -aki maga is 1. danos judos volt- felfigyelt a gyõztes szokatlan küzdõállására. Megismerkedett Choi-al, majd megkérte, hogy oktassa õt. Edzõtermet biztosított Choi Yung Sul-nak -itt kezdõdött Choi harcmûvészet-oktatói karierrje. Choi -kisebb módosításokkal- gyakorlatilag azt oktatta, amit Takeda mestertõl tanult. Kezdetben a stílust yawarának nevezte. 1954-ben Suh Bok-Suh javaslatára a nevet Yoo Kwon Sul-ra változtatta, amely arra utal, hogy ütéseket és rúgásokat is használtak. Suh mellett Choi Yung Sul egyéb, késõbb jelentõs harcmûvésszé vált tanítványokat is oktatott, többek között Kang Moon-Jin-t, Kim Jung-Yoon-t, Kim Moo-Hong-ot, Hwang-Kee-t, Suh In-Hyuk-ot, Dr. Lee Joo-Bang-ot, és talán a legjelentõsebbet: Ji Han Jae-t.

Ji Han Jae 1936-ban született és 13 éves korától 18 éves koráig tanult Choi Yung Sulnál. Ezután egy Taoista Lee nevû személynél a hosszú bot (jang bong), a rövid bot (dan bong), a koreai taek-kyun rugótechnika, valamint a meditáció gyakorlásában mélyedt el. Ugyanekkor egy Ji Han Jae által csak "nagyi"-nak ("grandma") nevezett szerzetesnõtõl spirituális energia használatával kapcsolatos ismereteket sajátított el.
1956-ban, Andongban kezdett el Yoo Kwon Sul-t tanítani. 1958 és 1960 között Ji Han Jae az általa tanultak ötvözésével elkezdett kifejleszteni egy új stílust, amelyet Hapkidonak nevezett el.
Az ellenvélemény szerint (amelyet maga Choi Yung Sul fejtett ki egy interjúban) a hapkido nevet Choi találta ki, és használta elõször. Tény, hogy Choi egészen haláláig (1986) a hapkido nevet használta, noha a mai repertoárnak csak egy részét tanította. Ezzel szemben Ji Han Jae - a korábban már integrált technikákon felül - 1960-ban Moo-Woong Kim ötlete nyomán és segítségével rúgótechnikákat beillesztésével színesítette a hapkido repertoárját. Ji Han Jae tevékenysége hatalmas szerepet játszott a hapkido kialakulásában, olyannyira, hogy sokan õt tartják a hapkido megalapítójának. Ebben a kérdésben személy szerint egy koreai szakértõ véleményét osztom, aki a helyzetre a következõ hasonlatot alkalmazta: " A gyufát Choi gyújtotta meg, de Ji növelte azt tûzzé."

A '60-as évek elején Ji Han Jae ráébredt, hogy a japán aikido írásjegyei azonosak a hapkido írásjegyeivel. Ennek hatására átkeresztelte a stílust "kido"-ra. 1963-ban megalakult a Korea Kido Association, amelynek joga volt felülvizsgálni és meghatározni Koreában a harcmûvészet oktatását, a fekete öv megszerzésének feltételeit stb. A szervezet elsõ elnöke Choi Yung Sul volt, és Ji Han Jae is fontos szerepet játszott benne. 1965-ban -feltehetõen egy munkatársa iránti ellenérzése miatt- Ji Han Jae elhagyta a Korea Kido Associationt, és megalapította a Korea Hapkido Associationt. Ez utóbbi szövetség hamarosan virágzásnak indult. Emellett két másik szervezet vált jelentõssé: Korea Hapki Association, és a Korean Hapkido Association. Ez a három szervezet 1973-ban egyesült Republic of Korea Hapkido Association néven. 1984-ben Ji Han Jae az Egyesült Államokba költözött, és megalapította a Sin Moo Hapkido-t. Ugyanebben az évben Moo-Woong Kim megalapította az International Hapkido Federation-t. Se-Lim Oh nagymester pedig, aki a Republic of Korea Hapkido Association elnöke volt, átnevezte szervezetét Korea Hapkido Association-re. Ma három igazán fontos hapkido szervezet létezik Koreában: a Korea Kido Association (elnök: In-Sun Seo), a Korea Hapkido Association (elnök: Se-Lim Oh), és az International Hapki Federation (elnök: Moo-Woong Kim).

A hapkidonak jelenleg számos, a világ legkülönbözõbb részein tevékenykedõ nagymestere van, akik egyes technika-csoportokat elõnyben részesítenek, illetve új technikákat fejlesztenek ki - vesznek fel az általuk oktatottak közé. Ezáltal a hapkido fejlõdik, és amennyiben rendszere továbbra is egységes marad ez a sokféleség a mesterek és tanítványok javára válik. Nincs értelme tehát arról vitatkozni, hogy melyik mester nevezte el a hapkidonak az irányzatot, illetve ki volt alapítója. Fontosabb az, hogy egy nekünk tetszõ mester irányítása alatt szorgalmasan gyakoroljunk, és megpróbáljuk elsajátítani a hapkidoban rendszerezett hatalmas tudásanyagot.

A sorozatom megírásához (számos internetes forrás mellett) az American Hapkido Association weboldalait és Marc Tedeschi: Hapkido c. könyvét használtam fel.

Írta: Dr Hódosi Miklós 2.Dan Hapkido, 2.Dan Taekwondo.