C.Alexander Simpkins – Annellen M. Simpkins
Az emberi szív

(Taekwondo Times, 2001.szept, pp. 48-50)

Konfucius világunk történelmének egyik legnagyobb alakja volt. Karl Jaspers európai filozófus egyenesen Szókratésszel, Buddhával, és Jézussal emlegeti õt egy lapon. Mindezek ellenére maga Konfucius volt az, aki sietett tudatni mindenkivel, hogy õ sem több egyszerû földi halandónál. Magasröptû gondolatai azonban kétségtelenül önmagukért beszélnek. Talán éppen ez az, ami olyan fontossá teszi ot az emberiség számára, és gondolatait hasznossá a harcmuvészek részére is.


Konfuciust, aki ie. 552-479 között élt, a kínaiak a „Nagy Tanító”-ként emlegetik még ma is, mivel õvolt az elsõ, aki nyíltan hajlandó volt tanítani olyan embereket, akik a tudásra szomjaztak. Elképzeléseinek és gondolatainak önzetlen jellege és nyíltsága miatt élete, munkássága és értékrendszere ma is elválaszthatatlan a kínai és a koreai civilizációtól és kultúrától. Szelleme ma is velünk van írott és egyéb úton fennmaradt kommentárjai és mûvei révén, de gondolatvilága ma, 2500 évvel késõbb is élénken él a tanítványokban.
Konfucius bölcsességei idotlenek, és a modern korban is gyakran nagy befolyást gyakorolnak a világtörténelem menetének alakulására. A késobbi korok Konfucius-követõi, akiket neo-konfuciánusok néven ismerünk, mesterük eredeti ideológiájához nyúltak és nyúlnak vissza, ha ihletet keresnek. A legtöb kínai filozófus jellemzõen beépítette Konfucius gondolkodásának egyes sajátosságait a maga elméleteibe. Éppúgy, ahogy a nyugati országok pszichológiai irányzatai majdnem mind visszanyúlnak Freud elméleteihez, úgy ötvözik magukba a keleti filozófusok Konfucius nézeteit. Konfucius alapozta meg azt az értékrendet, mely lehetõvé teszi, hogy önmagunkat másokkal összehasonlítva és ellentétbe állítva vizsgáljuk. Gondolatai nagyban hozzájárulhatnak a Taekwon-do ideológiai gyökereinek felkutatásához is.


A konfuciánusok mindennapi cselekedeteit át-meg áthatja a Tao gondolatvilága. Amint azt Konfucius mondta: „Nem az Út teszi naggyá az egyes embereket, hanem azok teszik naggyá magát az Utat”. Konfucius mindig is azt hangoztatta tanítványainak, hogy ha az Utat netalán idegennek éreznék saját emberi szellemiségüktol, aligha járnak a helyes Úton.
Maga Konfucius egy találó idézettel jellemezte az emberiség és a Tao-gondolatvilág kapcsolatát:

„Fejszenyelet faragunk ki,
egy másik fejsze nyelének használatával,
így hát a kör lassan bezárul”

A fejszenyél kifaragásához a mesterembernek egy másik fejszére van szüksége. Ez a szerszám egyben a tervezés és a megformálás eszköze is. Saját emberiságünk, érzelmeink, eszünk és cselekvõképességünk kell hogy legyenek azok a szerszámok, amelyek segítségével mindvégig a helyes Úton tudunk maradni. Ez a képesség minden emberben eredendõen megvan.
Az emberi természet jelenti azt a forrást, illetve kiinduló- vagy viszonyítási pontot, amelyhez a többi dolgot mérni tudjuk. Születésünkkor minden alapveto képességet magunkban hordozunk, ami ahhoz szükséges, hogy bölccsé váljunk. Híres muvében az „Arany Középút”-ban a nagy mester, Konfucius unokája írta a következot: „Mindazon képességeket, amiket az Ég megadott nekünk, nevezzük velünkszületett természetnek”. A helyes Út mindvégig ott van valahol mindenki elott, és csak arra vár, hogy rálépjünk. „Ezen természetnek a gyakorlatba való átültetését nevezzük folyamatnak (Tao-nak)”. Éppen ezért szükségtelen és helytelen más eszmék iránt elkötelezni magunkat, mielott nem ismertük meg a Taekwon-do lényegét.

Csu-hszi, egy neo-konfuciánus gondolkodó az „Arany Középút Kommentárjai” címu munkájában még ennél is tovább fejleszti ezt az elképzelést. „Testünkben minden szükséges összetevo: az izmok, csontok és egyéb anyagok eleve adottak, ezért tehát tolünk eleve elválaszthatatlanok is”. Mindenkiben ösztönösen benne él a helyes út tudata, ezt a tudatot lehet megfelelo oktató segítségével a helyes irányba terelni.
Érzõ emberi mivoltunkból adódnak a gondolkodásra való alapveto képességeink. Pontosan érezzük, ha a helyes Úton járunk, ezt az Utat nevezi a konfuciánus gondolkodás Tao-nak. A Tao mindenki számára nyitva áll, aki hajlandó hinni benne, elfogadni létezését, és teljes szívével befogadni azt. Nem kis erõfeszítésbe kerül a helyes Úton maradni, de mindenki képes erre. El kell fordulnunk minden olyan negatív hatástól és befolyástól, amelyek életünk során óhatatlanul felbukkannak majd, és alapértékeinktol való eltérésre ösztönöznének. Nem szabad hallgatnunk a félrevezeto és csüggesztõ hangokra sem. Konfucius, és egyik legelsõ követõje, Mencius mindketten meglepõen modern gondolkodásról tettek tanúbizonyságot akkor, amikor visszatérõen azt hangoztatták, hogy bárki, származásától, hátterétol vagy egyéb képességeitol függetlenül képes bölccsé válni azáltal, hogy teljes szívébõl át tudja élni a pozitív emberiség-tudatot, ami eredendõen mindenkiben megvan. Ez az elgondolás tökéletesen igaz a Taekwon-do esetében is.

„Vajon milyen ember volt Shun? (Kína egyik régi nagy bölcse) És vajon milyen ember vagyok én? Õ, aki oly sokat fáradozik, mégiscsak saját maga tud maradni” (Mencius)

A Tao valamennyi konfuciánus értéket egyesíti magában, amikor valóban átéljük azokat. Amikor jóságosak, õszinték és becsületesek vagyunk, emberi mivoltunk legjobb oldalát éljük meg, és pontosan úgy élünk, ahogy azt Konfucius elgondolta. Ily módon mindig természetes módon helyesen cselekszünk, és elég bátrakká válunk ahhoz, hogy feddhetetlenül és megfeleloen ítéljük meg a dolgokat. A feddhetetlenség a tökéletes ismeret és uralom felé vezeto elsõ lépcsõfok. Ennek a ma is élõ nagy mesterek az élõ bizonyítékai.

A Középút legyen a mértékadó

Különbözo irányelvek segítségével tudunk általában azon a bizonyos ösvényen maradni, amelyet a konfuciánusok chung-nak, avagy középútnak neveznek. A közép, vagy középút egyfajta egyensúlyi pontot, vagy középpontot jelent, egyfajta hatodik érzéket. A chung így hát pozitív, elõremutatató valami, amely a helyes Útra vezérel minket. Konfucius és Mencius mindketten úgy vélték, hogy a teljes mértékben kifejlett emberi természet lehet maga a mérték, az igazság valódi próbája, másképp szólva az az iránytu, amely hosszú életutunk során vezérel és irányít bennünket.
Ha tökéletes kört akarunk rajzolni, körzot kell használnunk. A körzo központi tuje jelenti azt a biztos és szilárd pontot, ami köré magát a kört tudjuk rajzolni. Az ilyen módon rajzolt kör, legyen bármekkora méretu is, mindig pontosan köralakú, tökéletes kör marad. A középpont viszonyítási alap, egy olyan pont, amelyre bármekkora nagyságú kör rajzolása esetén támaszkodhatunk.
A kör középpontjához hasonlóan a személyiség igazi középpontját valódi emberi lényegünk adja, amely mentén ki tudjuk alakítani viselkedésünket és viszonyainkat. A lényeg tehát mindig a középpontban van.
Ezt a középpontot kiindulásként felhasználva tehát aprólékos és alapos munkával kell kifelé haladnunk és építkeznünk. Önmagunkkal szemben a legkisebb engedékenység sem helyénvaló. A fehér övesektol egészen a mesterekig mindenkinek a saját szívében kell megtalálnia ezt a bizonyos középpontot, avagy kiindulási pontot. Ha ezt sikerült megtalálnunk,már a helyes úton járunk.
A konfuciánus gondolatvilág igen sokban hasonlít saját agyunk és idegrendszerünk muködésére. Amikor egy idegsejt információt ad tovább, az magában az agyban pattan ki. Az idegekkel foglalkozó tudósok ezt nevezik ingerület-átvitelnek. Az érzékelõ idegsejtek tehát a környezetünkbol származó különféle ingereket továbbítanak ingerületként az agyunkba. Ha például felvillan valahol egy fénysugár, azt látjuk. Amikor a fény kialszik, a külsõ inger megszûnik, az ingerületovábbító idegsejtek pedig leállnak az információ-átadással az agy felé. Ezt az egészet nevezzük érzékelési folyamatnak, amely az érzékelõ idegsejtekbõl, az ingerülettovábbítókból, és az agyból áll. Személyiségünk is hasonló módon épül fel és muködik, és ugyanilyen módszerrel kell igyekeznünk megtalálni a helyes Utat.
Maga Konfucius nem határozta meg egyértelmuen, mi is kell hogy a kiindulási, vagy középpont legyen az egyes emberek számára. Ehelyett inkább folyamatosan azt tanácsolta tanítványainak, mit ne tegyenek, hogy ne térjenek rossz útra. A bölcs döntéshez mindenekelott az kell, hogy legyünk túl szélsoségesek. Minél távolabb kerülünk ugyanis a központtól, a középúttól, annál nehezebb lesz újra megtalálni azt. Konfucius és Mencius mindenkinek azt tanácsolták, hogy ne engedjenek ugyan minden vágyuknak, de ne is fosszák meg magukat teljesen ezektõl.

A konfucianizmus a Taekwon-do -ban

A természetes vágy arra, hogy minél összetettebb Taekwon-do technikákat és stratégiákat sajátítsunk el, megfelel a konfuciánus középpont-elgondolásnak. Elofordulhat, hogy tol sok új technikát akarunk megtanulni egyszerre, anélkül, hogy mindegyikben megfeleloképpen elmélyednénk. Máskor viszont esetleg semmi újra nem vagyunk kíváncsiak, így viszont tudásunk és érdeklodésünk ellanyhul, megkopik.
Ezért olyan fontos tehát a középponthoz, a középúthoz való ragaszkodás, mert így nem válunk sem túl felszínessé, sem nem mélyedünk el egyszerre túl sok mindenben. Ha megtaláljuk az egyensúlyt, máris rájöttünk, mit is jelent a konfucianizmus a Taekwon-do- ban.
Konfucius mindig is arra bátorította tanítványait, hogy maguk is igyekezzenek minél többet tanulni, megfigyelni, és befogadni a világból. Mindenkinek magának kell megtalálnia a saját egyensúlyi pontját. Mindenben, amit csak teszünk, vagy érzünk, megvan valahol ez a pont, és mindig ehhez kell igazodnunk. A középút, vagy az egyensúlyi pont természetesen emberrol emberre, helyzetrol helyzetre más és más lehet. Példának okáért, más érzések és kifejezések kapcsolódhatnak egy napokon, heteken át végzett gyakorlatsorhoz, mint esetleg egy nagy kihívást jelento versenyhez. Mindazonáltal valamennyi helyzetnek, minden egyes Taekwon-do technikának és elképzelésnek megvan a saját, helyén lévo egyensúlyi pontja. Ez a pont természetesen minden egyes ember számára máshol lehet és van. Ami egyvalakinek épp megfelelõ, az másnak esetleg már szélsõséges lehet.
A mélyebb megértés fogalma nehezen megfoghatónak tunhet, de mindenkiben megvan az a képesség, hogy saját maga fedezze ezt fel. Konfucius egy metaforával igyekezett ezt megmagyarázni: „Mindannyian tudunk enni és inni, de hány ember érzi igazából, valójában az ízeket?”. A középpont az érzékenység, összpontosítás, és a dolgok pontos, megfelelõ értékelése révén fejlodhet ki az egyes emberekben. Mi, emberek, hajlamosak vagyunk túlságosan hamar is válaszolni, így: „Megvan, tudom már!” . Sokkal hamarabb mondjuk ki ezt, mint hogy valójában tudnánk a dolog lényegét, ezáltal viszont csak messzebb kerülünk a középponttól. A konfucianizmus arra tanít minket, hogy lassan, megfontoltan gondolkozzunk, és fokról-fokra, de alaposan igyekezzünk fejleszteni tudásunkat. Mestereink, tanítóink is erre biztatnak. Légy mindig kitartó, ne add fel, gyakorolj mindig teljes odaadással! A kitartás mindig meghozza gyümölcsét: azaz képesek leszünk rátalálni valódi lényegünkre. Ha ezt megtaláltuk, akkor válhatunk csak bölccsé. A kihívás abban rejlik, hogy ne hagyjuk magunkat eltéríteni a középponttól, a helyes útról. Ha így teszünk ugyanis, eltérünk a Tao-tól, és sok nehézséggel kell szembenéznünk.

A Mester azt mondta: „Hui a következoképpen viselkedett: sikerült rátalálni a helyes Útra, és valahányszor csak egy jó dologra talált, megragadta és magához szorítota, hogy soha el ne veszítse” (idézet az „Arany Középút”-ból)


Konfucius mindezzel nem azt mondja, hogy ne kísérletezzünk, vagy ne próbáljunk ki új dolgokat. A lényeg az, hogy bármit is teszünk, mindig a saját középpontunkból kiindulva, ahhoz viszonyulva tegyük. Amint a körzovel is rengeteg különbözo méretu kört tudunk rajzolni, úgy a világból is rengeteg új, minket érdeklo dolgot ismerhetünk meg, mindaddig, amíg nem távolodunk el saját középpontunktól. A Taekwon-do- ban is ez alapján kell cselekednünk és tanulnunk.
Az igazi bölcset nem térítik el saját középpontjától a tanulással és fejlodéssel mindig elkerülhetetlenül együtt járó nehézségek. Mindannyian éltünk már át olyan helyzeteket, amikor úgy tünt, minden rosszul sikerül, és hogy a gyakorlás az egyik nehézséget hozza a másik után. Az igazán bölcs ember mindig annak szentel figyelmet, ami éppen történik, és minden egyes kihívásra külön keres megoldást. Ha saját középpontunkba az állandót, a megváltoztathatatlant állítjuk, úgy ezek mindig készek lesznek irányt mutatni nekünk. Ily módon leszünk tehát képesek helyes döntéseket hozni, és megbirkózni az élet csapásaival. Noha maga a folyamat idonként nagyon nehéznek tunhet, nap nap után tovább kell haladnunk, oszintén kitartva eredeti célunk és elhatározásunk mellett. Ha így teszünk, a bölcsesség napsugara végül be fogja ragyogni életünket, s Taekwon-do mžvészetünk is a lehetõ legmagasabb fokra jut el.

( A szerzõkrõl: Simpkinék régóta oktatnak keleti harcmûvészeteket ezenfelül számos, a keleti filozófiával és hipnózissal foglalkozó mû szerzõi. Munkáik többek között: A meditáció alapelvei, A meditáció átélése, Meditáció az elképzeléstõl a megvalósításig, A zen-buddhizmus a világon, A zen-buddhizmus egyszerûen, A taoizmus egyszerûen, A konfucianizmus egyszerûen, A buddhizmus egyszerûen, Hatékony önhipnózis)

Fordítás: Diamond S.E.
   
Dunaharaszti DH Mudo Sportegyesület, olimpiai WT Taekwondo, Tradicionális koreai Hapkido, Battodo, harcmuvészet és önvédelem